2009.08.31. 18:04
2. fejezet
Miután egy kissé feldobódtam, úgy gondoltam a legjobb lesz, ha sétálok egy kicsit és felhívom Barbit, hogy mit csináljunk este. Utálom, ha nem veszi fel a mobilját. Párszor még próbálkoztam, de feleslegesen, sebaj, akkor SMS-t írok, arra legalább csak válaszol, ha ráér. Mikor a felénél tartottam az üzenetnek, megjelent a kijelzőn az első csepp eső. Majd a következő. És még több. Majd pillanatok alatt nyakamba szakadt az ég.
Apára gondoltam, aki most valószínűleg már az iroda felé halad a kocsijával, és amellyel én nem akartam elmenni. Gratuláltam magamnak és gyorsan behúzódtam egy kapualjba, mivel annyira rákezdett az eső, hogy a megállóig sem tudtam volna elmászni anélkül, hogy ne öntsek ki otthon a cipőmből egy adag vizet. Bármilyen rosszul esik az embernek egy ilyen zuhé, azért mégiscsak jó nézni, ahogy lemossa a városról a koszt. A gyerekek örömittasan ugrálnak egyik pocsolyából a másikba a szülő legnagyobb örömére. Ott egy zselézett hajú menedzser szalad az autójához, táskájával a hóna alatt, a füléhez tartott mobiltelefont el nem engedve. Fiatalok szaladtak bakancsban az érkező villamoshoz. Könnyű nekik, a szüleik pénzén megvett márkás bakancs valószínűleg nem szívja magába úgy a vizet, mint az én apám által fizetett márkás mokaszinem. A villamosból idegesen néztek ki az emberek, látva, hogy bizony nagyon rosszul tették, hogy nem hoztak...
- Áu! - kiáltottam fel, mert nem esett jól a lapockámnak érkező kilincs.
- Jajj, elnézést! - szólt a "kár" okozója, egy egyesek által csak szolid barnának nevezett nő. - Nem vettem észre, én pedig sietek, hogy elérjem a villamost.
- Azt, amelyik ott megy el?
- Igen, azt szerettem volna. - mondta hangjában egy kis szomorúsággal. - Majd jön másik.
- Hát, igen. De lehetséges, hogy jobb volna visszamennie egy ernyőért, mert nagyon esik.
- Óóó, én nem itt lakom, csak egy ismerősömnél voltam látogatóban, és amilyen trehány, úgysem találná meg az ernyőjét, nekem pedig sietnem kell.
- És megkérdezhetem hová? - ezt meg miért kiérdeztem meg?
- Miért érdekli? - kérdezte ő, nem kis meglepődésemre.
- Őőő, csak... úgy. - válaszoltam neki zavarodottan, de hát azok a barna szemek, és a bájos arc. Héhéhé, neked barátnőd van ember, ahhoz tartsd magad!
- Csak úgy. - ismételte mosolyogva. - Egyébként meg hazafelé tartok. Viszont most rohanok, mert ott jön a következő villamos. Szia! - mondta miközben már szaladt is a villamos után.
Ez meg mi a franc volt Vince? Egy csinos pofi, meg egy formás popsi, már kizökkent? Nem csoda, ha nem tudok írni. Viszont az eső is kezd alábbhagyni, szóval ideje volna nekem is továbbmennem. Úgy gondoltam a legjobb lesz, ha meglátogatom Barbit inkább személyesen, akkor legalább megbeszéljük mi legyen este. A buszmegálló nincs messze, úgyhogy, azt hiszem ez a pár csepp már nem okoz gondot. Kiléptem a kapualjból minek következtében majdnem elütött egy biciklis. Sosem értettem, hogy miért kell száguldozni a járdán. Ahogy haladtam a buszmegálló felé, egy ismerős hang ütötte meg a fülemet, és mivel a vállamhoz is ért, így megfordultam. Keskeny arc, barna szem, magas homlok, és kifogástalanul szabott öltöny.
- Szia Vince! - üdvözölt Dezső, a nagybátyám.
- Szia! Mi járatban erre? Idemerészkedtél a pórnép közé? - kérdeztem őt heccelve, mivel Dezső a belügyben dolgozott. Megkapta Apa is a magáét, amikor kiderült, hogy megnyertünk pár minisztériumi tendert.
- Gondoltam megfigyelem, hogy mit is csinálnak a kicsik, hogy jól kiröhögjük őket a nagyokkal ott fenn.
- És mire jutottál?
- Hogy ugyanúgy eláztok, mint mi.
- És te hová igyekszel?
- Megyek be Barbihoz, kicsit beszélek vele, aztán még elválik.
- Még mindig együtt vagytok?
- Kissebb-nagyobb megszakításokkal, de igen. - ha a fél évet kissebbnek, az 1 évet nagyobbnak vesszük.
- Majd valamikor dumálhatnánk, vagy valami, oké? Most viszont ott jön a taxim, nekem pedig sok dolgom lesz még, szóval megyek. Szia!
Nem zselézett hajú volt, de ugyanúgy rohant a taxihoz. Hóna alatt a táskája, kezében a mobil, immáron hívásra készen. A busz tele volt, mint mindig, és hála egy embertársunknak, ázott kutyaszag is keveredett az amúgy is "különleges" illatok közé. A busz pont a plázához közel tett le, így nem kellett sokat mennem, hogy odaérjek a ruhaboltba, ahol Barbi dolgozott. Meg kéne lepnem valamivel. De mivel? Virág? Csoki? Azt hiszem egy szál virág is megfelel a célnak.
Mikor beléptem az ajtón és köszöntem, már éreztem, hogy valami nem stimmel. Minden a szokásos helyén volt a boltban, csak egy valami nem. Barbi.
- Szia Zsuzsi! Barbi? - kérdeztem a munkatársát.
- Beteget jelentett, be sem jött. Nem mondta neked?
- Jajj, dehogynem, már emlékszem - hazudtam.
- És veszel valamit? Vannak új pulcsik.
- Kösz nem, most nem. Szia!
És ott álltam, mint egy hülye, kezemben egy rózsával, és megint nem tudtam mit csináljak.
Hová menjen Vince?
a) Barbi lakásához
b) Tomihoz
c) Haza
d) Kocsmába
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Impega 2009.09.01. 09:10:39
Nelson. · http://nelson.blog.hu 2009.09.01. 14:12:25
Barbinál valami tényleg bűzlik, épp ezért megy oda. (A)
Na jó, esetleg a kocsmába.
EnZsolt 2009.09.01. 17:20:08
helianthus 2009.09.02. 13:14:52
(hidd el tudom miről beszélek. :D)
@EnZsolt :) avincesztori.blog.hu (:: Tudom, már megbeszéltük, hogy nem lövünk, csak ütünk és rúgunk.
b[ALien] (törölt) 2009.09.03. 15:01:55
Barbi felejtős
